nagy munkát könyü volna le rontani. de nehéz fel épiteni. nem itelé helyesnek kérésekre állani., hanem azt meg engedé. hogy ha akarják. pádimentumoztasák meg avárost fejér kövekel.

Negy esztendövel elötte a Romaiaknak a sidok ellen valo hadakozásoknak, és hét esztendövel. ött holnapal. Jérusálem meg szállása elött, amidön még ez a város tsendeségbe, és jó állapottyában vala, egy Jesus nevü paraszt ember, Ananusnak fia. a sátoros Innepekre menvén. egy szers mind kiáltani kezdé. Jaj a Templomnak,. Jaj a Templomnak,: szózat nap kelet felöl, szózat nap nyugot felöl, szozat a négy szelek felöl; szozat Jérusálem ellen, és a Templom ellen,: szozat a házas férfiak. és aszonyok ellen; szozat az egész nép ellen: ez az ember meg nem szünt az uttzákon járni. és ezeket kiáltani. mind napal, mind éttzaka, E nem tettzvén némely városi fö renden lévöknek. meg fogaták. és meg vereték. ö pediglen se egy szoval magát nem menté. se a versébe nem jajgata. mint ha semit nem érzet volna. és mindenkor azon dolgot kiáltotta.

A koron a birák. gondolván hogy az Isteni dolog volna, a mint hogy az is volt. a Gubernátorhoz Albinushoz vivék., a ki mind addig veszözteté. a még a tsonttyait látták. de mind ezek után is egy szót sem vehetének ki belölle, se egy tsep könyvet nem ejtet, söt még minden ütés után.keserves szóval kiáltá, Jaj Jérusálemen. És a midön Albinus kérdé tölle. hogy honnét valo volna, és miért kiáltozna ollyan formában. semi szot ki nem vehete belölle. hanem tsak mindenkor

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 746)


Előző oldal | Következő oldal